RÖVIDEN

Magyarország 2014-ben aláírta az Isztambuli Egyezményt, de nem ratifikálta.

2020-ban az Országgyűlés külön politikai nyilatkozatban is kimondta, hogy nem támogatja a ratifikációt. A hivatalos kifogások két fő területhez kapcsolódtak: az egyezmény által használt „gender”, vagyis társadalmi nem fogalmához, valamint egyes menekültügyi és migrációs rendelkezésekhez.

Röviden: nem a nők elleni erőszak visszaszorításának célját utasította el az akkori parlamenti többség, hanem az egyezmény bizonyos további rendelkezéseit nem kívánta a magyar jog részévé tenni.

✅ PRO – Volt konkrét, dokumentált oka az elutasításnak

A 2020-as országgyűlési politikai nyilatkozat kifejezetten kifogásolta az egyezmény társadalmi nemre épülő megközelítését.

Az Isztambuli Egyezmény valóban használja és meghatározza a „gender” fogalmát. A szöveg ezen a társadalom által a nőkhöz és férfiakhoz kapcsolt szerepeket, viselkedési mintákat és tulajdonságokat érti.

A másik magyar kifogás a menedékjoghoz kapcsolódott.

Az egyezmény 60. cikke valóban előírja, hogy a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak bizonyos körülmények között üldöztetésként legyen figyelembe vehető a menekültügyi eljárások során.

Vagyis sem a genderkérdés, sem a menekültügyi rendelkezések nem kitalált elemei a vitának: mindkettő ténylegesen szerepel az egyezményben.

❌ KONTRA – A politikai értelmezés nem mindig azonos az egyezmény szövegével

Az, hogy az egyezmény használja a „gender” fogalmát, tény.

Ebből azonban önmagában nem következik például egy „harmadik nem” jogi bevezetésének kötelezettsége. Az Európa Tanács hivatalos értelmezése szerint az egyezmény nem ír elő ilyen követelményt.

Hasonló a helyzet a migrációval is.

Az egyezmény tartalmaz menekültügyi szabályokat, de nem biztosít automatikus menedékjogot minden nőnek, és nem mondja ki az illegális bevándorlás általános legalizálását.

A menedékkérelmeket továbbra is egyedileg kell elbírálni.

Ezért az olyan politikai megfogalmazások, mint az „illegális migráció legalizálása” vagy a „genderideológia kötelező bevezetése”, már értelmezések, nem az egyezmény szó szerinti rendelkezései.

✅ PRO – Magyarország az egyezmény nélkül is bünteti a kapcsolati erőszakot

A ratifikáció elutasításának egyik érve az volt, hogy a nőkkel és gyermekekkel szembeni erőszak elleni alapvető jogi védelem jelentős része már megtalálható a magyar jogban.

A kapcsolati erőszak Magyarországon önálló büntetőjogi tényállás, és léteznek távoltartási, büntetőjogi és áldozatvédelmi szabályok is.

Ezért nem pontos azt állítani, hogy Magyarországon azért nincs jogi védelem a bántalmazott nők számára, mert az ország nem ratifikálta az Isztambuli Egyezményt.

❌ KONTRA – Az egyezmény a büntetőjogi védelemnél többet jelent

Az Isztambuli Egyezmény nem csak azt szabályozza, hogyan kell büntetni az elkövetőket.

Foglalkozik többek között:

  • a megelőzéssel;
  • az áldozatok védelmével;
  • a szakemberek képzésével;
  • az intézmények együttműködésével;
  • adatgyűjtéssel;
  • menedékhelyekkel és segítő szolgáltatásokkal;
  • valamint a végrehajtás nemzetközi ellenőrzésével.

Ezért abból, hogy a magyar jog már számos területen védi az áldozatokat, nem következik automatikusan, hogy az egyezmény ratifikációja semmilyen további kötelezettséget nem jelentene.

✅ PRO – Politikai szempontból a saját választóik elvárását is követhette a kormánytöbbség

Ez életszerű politikai magyarázat, és részben maga a 2020-as országgyűlési nyilatkozat is erre utal.

A dokumentum arra hivatkozott, hogy az Országgyűlés nem kíván olyan döntést hozni, amely megítélése szerint ellentétes „a magyar emberek többségének akaratával”.

Ebből megalapozottan feltételezhető, hogy választói szempontok is szerepet játszhattak.

Az akkori Fidesz–KDNP vezetése úgy ítélhette meg, hogy saját szavazótáborának jelentős része a hagyományos női-férfi szerepek hangsúlyozását és a szigorú migrációs politikát várja el tőle, ezért az egyezmény vitatott rendelkezéseinek elfogadása politikailag sem lett volna célszerű.

❌ KONTRA – A választók konkrét véleményét nem tudjuk biztosan

Azt azonban nem állíthatjuk bizonyított tényként, hogy a Fidesz–KDNP választóinak többsége kifejezetten az Isztambuli Egyezmény ratifikációjának elutasítását várta.

Ehhez olyan reprezentatív, korabeli közvélemény-kutatásra lenne szükség, amely külön ezt a kérdést vizsgálta a kormánypárti választók körében.

Biztosan csak azt tudjuk, hogy az akkori parlamenti többség maga hivatkozott társadalmi többségi akaratra.

Azt már nem tudjuk pontos adattal igazolni, hogy saját választóik mekkora része ismerte részletesen az egyezményt, illetve mely rendelkezéseit támogatta vagy ellenezte.

❓ MI NEM BIZTOS?

Nem bizonyítható pusztán a ratifikáció elutasításából, hogy az akkori kormány kevésbé tartotta fontosnak a nők védelmét.

Ugyanígy nem bizonyítható az sem, hogy az egyezmény ratifikációja önmagában automatikusan jelentősen csökkentette volna a nőkkel szembeni erőszakot Magyarországon.

Azt sem tudjuk megfelelő közvélemény-kutatási adatok nélkül biztosan állítani, hogy a teljes magyar társadalom vagy akár a kormánypárti szavazók többsége részletesen ismerte és tudatosan ellenezte az egyezményt.

⚖️ ÖSSZEGZÉS

Biztos tény, hogy Magyarország 2014-ben aláírta, de nem ratifikálta az Isztambuli Egyezményt, és 2020-ban az Országgyűlés kifejezetten a ratifikáció elutasítása mellett foglalt állást.

A hivatalos kifogások elsősorban a társadalmi nem fogalmához és a menekültügyi rendelkezésekhez kapcsolódtak. Ezek a témák valóban szerepelnek az egyezményben.

Ugyanakkor az olyan erősebb politikai állítások, mint a „genderideológia kötelező bevezetése” vagy az „illegális bevándorlás legalizálása”, nem az egyezmény szó szerinti rendelkezései, hanem azok politikai értelmezései.

Politikai szempontból valószínűsíthető, hogy az akkori kormánytöbbség saját választói értékrendjét is figyelembe vette. Azt azonban megfelelő közvélemény-kutatási adat nélkül nem lehet bizonyított tényként kijelenteni, hogy a kormánypárti szavazók többsége kifejezetten a ratifikáció elutasítását várta.

A legpontosabb megfogalmazás tehát az, hogy Magyarország nem a nők elleni erőszak visszaszorításának célját utasította el, hanem az egyezmény egyes, genderhez és menekültügyhöz kapcsolódó rendelkezéseit nem kívánta elfogadni. Hogy ez szakmailag és politikailag helyes döntés volt-e, már értékválasztás és vita tárgya.

FORRÁSOK

Nemzeti Jogszabálytár – 2/2020. (V. 5.) OGY politikai nyilatkozat
A hivatalos magyar parlamenti álláspont

Európa Tanács – az Isztambuli Egyezmény státusza
Aláírások és ratifikációk hivatalos nyilvántartása

EUR-Lex – az Isztambuli Egyezmény hivatalos szövege
Az egyezmény teljes szövege

Európa Tanács – tévhitek és értelmezési kérdések
Hivatalos tájékoztató az egyezménnyel kapcsolatos vitás állításokról